Általános információk

ISO 16890

Az ISO 16890 világszerte kiváltja az érvényben lévő, régiónként olykor jelentősen eltérő, általános szellőzési célú szűrőkre vonatkozó szabványokat (Európában az EN779:2012 szabványt), és a PM1, PM2,5, PM10 szemcseméretekre vonatkozóan határozza meg a szűrési hatékonyságot. 2016 év végétől már ez az új szabvány van érvényben, az áttérésre  maximum 18 hónap időtartamot engedélyezve.

A szálló por egészségkárosító hatása közismert. A 10µm-nél kisebb méretű porszemcséket a testünk saját szűrőrendszere már nem képes leválasztani, ezért azok bejuthatnak a tüdőbe is. Az 1µm-nél kisebb méretű szemcsék a hörgőkben felszívódva még a véráramba is képesek bejutni. Az légtechnikai szűrőkre vonatkozó új szabvány a hatékonyságot a környezetvédelmi hatóságok, illetve a WHO által alkalmazott szálló por koncentráció (PM1, PM2,5, PM10) tekintetében határozza meg. A szálló por definícióját az Amerikai Környezetvédelmi Hivatal (EPA) 1987-ben határozta meg. A PM rövidítés a "particulate matter", azaz a finomszemcsés anyagok megjelölése.

Minőségvizsgálat, és osztályozás
Első lépésben meghatározásra kerül a szűrő hatékonysága a 0,3µm-től 10,0µm-ig terjedő tartományban. A mérést követően a szűrőt 24 órára egy izopropil-alkohol gázzal töltött kamrába helyezik, ezzel biztosítva, hogy a szűrő statikus töltöttségét elveszítse. Az EN779:2012 szabvány szerint végzett eljárással szemben, - ahol a statikus töltést csak részlegesen vonták el a szűrőanyagtól -, az ISO 16890 szabványban meghatározott eljárás garantálja, hogy a szűrő teljes felülete elveszítse a töltöttségét. Az eljárást követően ismételten meghatározásra kerül a szűrő hatékonysága a 0,3µm-től 10,0µm-ig terjedő tartományban. Az egyes mérettartományokra vonatkozó hatékonysági szintek a két mérés során vett adatok átlagaként kerül meghatározásra. A mérettartományokra vonatkozó hatékonyság jelölésére az "e", mint efficiency jelzőt alkalmazzák. Azaz 1µm-ig ePM1, 2,5µm-ig ePM2,5, illetve 10µm-ig ePM10. A második mérési eljárás során meghatározásra kerül továbbá a minimum hatékonyság is a PM1, illetve a PM2,5 mérettartományokban.
A kapott eredmények alapján a szűrőket négy kategóriába sorolják. Ahhoz, hogy a termék hozzárendelhető legyen egy csoporthoz, legalább 50%-os hatékonysággal kell rendelkeznie az adott mérettartományban. A szűrők hatékonysága 5%-os lépcsőben kerül meghatározásra, továbbá minden esetben lefelé kell kerekíteni. Például, ahhoz, hogy egy termék ISO ePM1 kategóriába kerülhessen, legalább 50% szűrési hatékonyságot kell elérnie a PM1 mérettartományban. Tegyük fel, hogy a termék a mérések során átlagosan 87% hatékonysággal rendelkezett e tartományban. A szűrő osztályozása, a fent leírtak szerint,: ISO ePM1 85%.
A durva szűrők, melyek nem teljesítik a PM10 mérettartományra vonatkozó 50% hatékonysági küszöböt, az ISO Coarse kategóriába kerülnek.

Az EN779:2012 szabványban - illetve elődeiben - meghatározott osztályozási rendhez hasonló kategorizálásra tehát a jövőben nem kerül sor.

Milyen változásokat hoz az új szabvány?
A jelenleg még hatályban lévő EN779:2012 szabvány a durva szűrőket az ASHRAE szintetikus tesztpor gravimetrikus leválasztási szintje alapján, illetve a közép- és finomszűrőket a beporlasztott DEHS aeroszol 0,4 µm szemcseméreten mért szűrési hatékonysága alapján osztályozza.
Az új szabvány valósághűbb körülményeket teremt. Szemben a korábbi eljárással, ahol csak a 0,4 µm szemcseméretre vonatkozó adatokat vizsgálták, az új eljárás a 0,3 µm-től 10 µm-ig terjedő teljes spektrumot átfogóan vizsgálja. Az új szabvány nem rendel szűrőosztályt a teljesítményhez, hanem a PM1, PM2,5 és PM10 tartományra vonatkozóan adja meg a hatékonyságot.
Változtak továbbá az alkalmazott teszt aeroszolok, tesztporok is. A PM2,5, illetve PM10 tartomány leválasztási hatékonyságának mérésére kálium-klorid (KCl) oldatot alkalmaznak. A PM1 tartomány mérésére továbbra is a DEHS aeroszol szolgál. A portároló képesség mérésére a jövőben az ISO 12103 szabvány szerinti ISO A2 SAE (ISO Fine) tesztport alkalmazzák az ASHRAE por helyett. A portároló képesség nem befolyásolja a klasszifikációt, opcionálisan elvégezhető eljárás, mely informatív jelleggel bír.
Az elektrosztatikust töltésből eredő szűrési mechanizmusok kiiktatására a jövőben a szűrőket, teljes terjedelmükben, 24 óra időtartamra izopropil-alkohol gázzal töltött kamrába helyezik. Az új eljárás során a a töltésvesztés még hatékonyabb és ellenőrizhetőbb lesz, mint az EN779:2012 szabványban meghatározott eljárás során.
Az új szabvánnyal lehetőség nyílik a szűrőfokozatok helyi adottságoknak, illetve igényeknek megfelelő kiválasztására. Amennyiben ismert az átlagos külső porterhelés, illetve meghatározásra kerül a belső levegő minőségével szemben támasztott elvárás, úgy a légkezelő üzemeltetője a legmegfelelőbb szűrőkombinációt tudja kiválasztani a feladatra.
Az EN779:2012, illetve az ISO 16890 szabvány, mint az a fent leírtakból is látszik, jelentősen eltérő minősítési eljárást ír elő. Emiatt a klasszifikációk nem vethetők össze teljes mértékben. A következő táblázat egy megközelítő összevetése a két osztályozási rendszernek, kizárólag informatív jelleggel:

Mint az a táblázatból kiolvasható, egy jelenleg egyetlen kategóriába sorolt szűrő jelölése a jövőben akár három mérettartományra is megadható. Például egy F7 jelölésű szűrőt a jövőben meghatározhatunk, mint ePM1 = 55% (50-65% között), vagy ePM2,5 = 70% (65-80% között), vagy akár ePM10 = 85%. Mindhárom jelölés ugyanazon szűrőre vonatkozik, de természetesen eltérő minőségi elvárások esetén, így még pontosabban kiválasztható a legmegfelelőbb termék. Általános szellőzési célra például jellemzően a PM10, esetleg a PM2,5 mérettartomány, magasabb tisztasági követelményekkel rendelkező környezetben a PM1 tartomány lehet mértékadó.

Klikkeljen IDE és IDE és tudja meg hogyan ellenőrizheti gyorsan és kényelmesen a környezete levegőminőségét !


Online Ajánlatkérés

Kérje ajánlatunkat online.
Gyors és egyszerű.