Általános információk
A belső terek tiszta levegőjét a szellőztetés, az elhasznált levegő elszívása, a friss levegő befúvása (szükség szerint fűtött/hűtött, szárított vagy párásított) biztosítja. A szellőzéstechnika az épületgépészet nagyon fontos eleme, és mindig össze kell kapcsolni és hangolni az épületgépészet többi területével, például a vízkezeléssel, a gázellátással vagy a fűtéssel.
A friss levegőt mindig előkészítve kell biztosítani. Mint már említettük, ez történhet különböző előkészítési és szűrési módszerekkel, különböző technikák kombinációjával, például temperálással és párásítással, egészen a steril befúvásig. Az alkalmazástól függően a levegőminőségi követelményeket is pontosan meghatározzák és leírják.
Ezenkívül az elszívott levegőt is szűrni, igény szerint kezelni kell, különösen akkor, ha a rendszerbe hőcserélőt is beépítettek, vagy bizonyos anyagok kijutását csökkenteni kell, vagy meg kell akadályozni.
A komfortszellőzést és az ipari porleválasztást azonban világosan el kell választani egymástól.
ISO 16890
A komfortszellőzés szűrőinek nemzetközi szabványa. A szálló por (PM) szűrési hatékonyságát a három legfontosabb mérettartományban értékeli, amelyek mindegyike láthatatlan a szem számára, de erős hatással van az egészségre.
EN 1822
Az EN1822 európai szűrővizsgálati szabvány a HEPA szűrők tesztelésének és osztályozásának legfontosabb alapja. A szabvány a legújabb részecskemérési technológián és a hatékonyság mértékének meghatározására szolgáló automatizált módszereken alapul.
Életciklusköltségek
Átlagosan a szűrők a szellőzőrendszerek teljes energiaköltségének körülbelül 30%-áért felelősek. A megfelelő szűrő használatával pl. hatékony, alacsony nyomáseséssel rendelkező Nanowave ISO ePM1 szűrő választásával energiát takaríthat meg, miközben jobb beltéri levegőminőséget is biztosíthat.
Együttműködés az MSZT-vel
A Magyar Szabványügyi Testülettel a hazai és nemzetközi szabványosítási feladatokban bizottsági tagi, valamint CEN delegálti minőségben dolgozunk együtt.
ISO 16890 szűrőszabvány
Az Egészségügyi Világszervezet szerint a légszennyezés jelenti a legnagyobb környezeti kockázatot az emberi egészségre, amely évente több mint hárommillió idő előtti halálesetet okoz világszerte. A szálló por terhelésnek tulajdonítható egészségügyi problémák listája pedig egyre bővül - a szív- és érrendszeri és tüdőbetegségektől kezdve a gyermekkori rákos megbetegedéseken át a légzőszervi megbetegedésekig.
Az emberi szervezetnek megvannak a saját védelmi mechanizmusai a porterheléssel szemben. A belélegezhető, 10 μm-nél kisebb szemcseméretű szálló por a légzőszervek különböző szakaszaiban leválasztásra kerülnek, majd a nyálkahártya segítségével kiürülnek. Azonban a szálló por respirábilis mérettartománya (PM2,5) a hörgők és léghólyagok mélységéig eljut, ahol felgyülemlik, vagy akár a véráramba is kerülhet. A szűrők feladata, hogy megvédjenek minket az olyan részecskéktől, amelyek a szervezetünket megterhelik vagy amelyeket a szervezetünk nem tud megállítani. Ezért 2016 óta az ISO 16890 szabvány arra összpontosít, hogy a szűrő képes-e visszatartani a 10 μm vagy annál kisebb méretű részecskéket. A szűrőket aszerint osztályozza, hogy mennyire képesek visszatartani a durva port (10 μm feletti részecskék), a PM10, PM2,5 és PM1 részecskéket. Ez a szabvány négy szűrőcsoportját eredményezi.
Ahhoz, hogy egy csoportba tartozzon, a szűrő a kondicionáltalan és az izopropanollal kezelt mérések átlagában, új állapotban az adott részecskemérettartomány legalább 50%-át le kell választania. A vonatkozó százalékos hatékonyságot 5%-os lépésekben lefelé kerekítve kerül megadásra. A megadott klasszifikáció tehát a szűrő átlagos minimum hatékonyságát adja meg a részecsketartomány vonatkozásában.
Példa: Egy szűrő ISO ePM1 60% minősíthető, ha több mint 60%-át leválasztja a PM1 finompor frakciónak. Egy légszűrőt akkor neveznek ISO ePM10 85%-osnak, ha a PM10 szállópor frakció több mint 85%-át leválasztja, ahol az "e" a hatékonyságot jelöli. A durva porszűrők ISO Coarse besorolásúak, ha a szűrő a PM10 részecskemérettartomány kevesebb mint 50%-át választja le.
EN 1822 szűrőszabvány
1. rész: Osztályozás, teljesítményvizsgálat és jelölés
Az EN1822-1:2009 a HEPA-szűrők 3 csoportját különbözteti meg: :
- E csoport: EPA szűrő - Efficient Particulate Airfilter
- H csoport: HEPA szűrő – High Efficiency Particular Airfilter
- U csoport: ULPA szűrők - Ultra Low Penetration Airfilter
A HEPA-szűrők besorolása a vizsgálat során meghatározott lokális és integrál hatékonyság alapján történik.
2. rész: Aeroszol képzése, mérőberendezések, részecskeszámlálási statisztika
Ez a rész ismerteti a vizsgálat feltételeit, valamint a használandó aeroszolgenerátorokat, a részecskemérési technikát és a számlálási eredmények értékelésére szolgáló statisztikai eljárásokat.
3. rész: A sík szűrőanyag vizsgálata (MPPS meghatározás)
A 3. rész a frakcionált hatásfok meghatározását és a sík szűrőanyag legnagyobb áteresztésű részecskeméretének MPPS (Most Penetrating Particle Size) meghatározását írja le. Ebből a célból a szűrőközeget a szűrőnél később megadott névleges felületi sebességgel átáramoltatják, és teszt aeroszolnak teszik ki. Részecskeszámlálási módszerrel meghatározzák a légáramban lévő részecskekoncentrációkat, és kiszámítják a frakcionált hatékonysági görbét. Azt a részecskeméretet, amelynél a frakcionált hatékonyság görbe eléri a minimumot, MPPS-nek nevezzük. Leegyszerűsítve, ez az a részecskeméret, amelynél a szűrőközeg a legrosszabb hatékonyságot éri el egy adott felületi sebesség mellett.
4. rész: A szűrőelem szivárgásvizsgálata (szkennelési vizsgálat)
Ez a szakasz a szűrő szivárgásellenőrzésével foglalkozik. A szivárgást okozhatja a szűrőanyag hibája, a szűrőanyag és a keret nem megfelelő tömítése vagy az elemek kezelése során fellépő szabálytalanságok. A HEPA-szűrőktől elvárható nagy leválasztási hatásfok miatt még a legkisebb, szabad szemmel alig látható sérülések is lokálisan magas részecske átbocsájtáshoz vezetnek. A vizsgálathoz a legyártott kész szűrőt automatizált eljárással (Scan-teszt) szivárgásmentesen beszerelik egy tesztberendezésbe, majd névleges térfogatáram mellett DEHS (di-etilhexil-szebakát) teszt aeroszolnak teszik ki. Az aeroszol átlagos részecskeméretének az MPPS tartományában kell lennie. A szűrő tiszta levegő oldalát számítógéppel vezérelt, lineáris tengelyeken mozgatható részecskeszámlálóval pásztázzák. A helyi aeroszolkoncentrációkat a tiszta levegő oldalán minden egyes ponton megmérik, és meghatározzák a helyi áteresztés mértékét. Ha az aeroszolkoncentráció egyetlen ponton sem haladja meg az előírt határértékeket, a szűrő szivárgásmentesnek tekinthető. A lokális hatásfokok meghatározásának szükségessége tehát azt jelenti, hogy a H13, vagy magasabb szűrőosztályba tartozó minden egyes szűrőelemet egyedileg kell vizsgálni.
5. rész: A szűrő leválasztási hatékonyságának vizsgálata
Az 5. rész a szűrő integrálhatékonyságának meghatározását írja le. Ezt az értéket általában a 4. részben mért lokális hatásfokok átlagértéke jelenti. Alternatívaként megengedett az egyedi mérés rögzített mintavevő szondákkal is.
EPA, HEPA és ULPA szűrők osztályozása
A szivárgásvizsgálat alternatív módszere: olajfilmes vizsgálat (H13 és H14)
Ennél a gyors és olcsó szivárgásvizsgálatnál a szűrőt vízszintesen és szivárgásmentesen egy diffúzorra helyezzük egy magas megvilágítású helyiségben, fekete háttér előtt. A szűrő felületére olaj filmet, vagy légáramba olajcsepp aeroszolt juttatnak. Ezt követi a szűrő szemrevételezéses vizsgálata az esetleges szivárgások megállapítására, amelyek a szűrő felületén megjelenő füstfelhők/olajfelhők révén válnak láthatóvá. A módszer hatékonysága nagyban függ az ellenőrzést végző személy képzettségétől, ezért megfelelő előképesítés nélkül nem végezhető a munkafolyamat. A módszert számos kritika éri, mely szerint az eredmény szubjektív érzékelésen alapul, nem reprodukálható, valamint a szűrő hatékonyságának vizsgálatára alkalmatlan.
Abszolút szűrők tanúsítása
A H13 vagy magasabb osztályú szűrők esetében a legyártott szűrők integritását az EN 1822 szabvány egyedileg szerint kell vizsgálni, és a vizsgálati jelentést a termékhez mellékelni kell. E szűrők esetében a szűrőanyag tanúsítványa nem fogadható el a késztermék tanúsítványaként. A tanúsítványon fel kell tüntetni a következő elemeket: Az alkalmazott teszteljárás megnevezését, a termék cikk- és sorozatszámát, méreteket, várható és mért hatékonyságértéket, névleges áramlási sebességet, kezdeti nyomáskülönbséget, a mérés időpontját és körülményeit (hőmérséklet, páratartalom, a felhasznált aeroszol közege/koncentrációja). Természetesen azt is meg kell jelölni, hogy a termék megfelel-e az elvárásoknak. Mivel ezeket a tanúsítványokat a tesztelő automatikusan generálja, aláírás nélkül is érvényesek. A gyártók javíthatják a kisebb szivárgásokat. Ebben az esetben a terméket újra meg kell vizsgálni, és a tanúsítványon fel kell tüntetni a javítások számát.
Életciklusköltségek
Az épületek szellőztetése nagyon költséges lehet. A szűrők átlagos energiaköltsége a szellőzőrendszerek teljes költségének mintegy 30%-át teszi ki. A megfelelő szűrő, például az alacsony nyomáseséssel rendelkező, hatékony Nanowave ISO ePM1 60% táskás szűrő kiválasztásával energiát lehet megtakarítani, miközben a beltéri levegő minősége magas marad. Tekintettel arra, hogy a légszűrő a legolcsóbban és legkönnyebben cserélhető alkatrész, a megtakarítás gyorsan megvalósítható.
1Pa = 1 Euró
Egy tipikus berendezésre vonatkozó ökölszabály szerint minden egyes nyomáskülönbség-növekedés (minden egyes további pascal) szűrőnként egy Euró többletenergiába kerül. Egy jól megtervezett szűrő akár 50 pascal-lal kisebb nyomáskülönbséggel is rendelkezhet egy ugyanolyan hatékonyságú közönséges szűrőhöz képest. Más szóval szűrőnként akár 50 Euró is megtakarítható az éves villanyszámlán.
Számos felhasználási eset elemzése azt mutatja, hogy az energiafogyasztás az LCC (életciklusköltség) 70-80%-át teszi ki. Az energiafogyasztás közvetlenül összefügg a szűrő átlagos nyomásesésével. A megfelelő szűrő kiválasztása energiát és pénzt takarít meg!
Szűrő beszerzési költségek
+ szűrőcsere költsége
+ energiafogyasztás
+ ártalmatlanítás
= összköltség (LCC)
Energiahatékonysági besorolás
A légszűrők vásárlóinak ma már sokkal könnyebb a megfelelő szűrő kiválasztása - mind az energiahatékonyság, mind a beltéri levegő optimális tisztasága szempontjából. Az Eurovent, az objektív energiahatékonysági besorolással minden légszűrő A+-tól E-ig terjedő osztályba sorolható. Az A+ a legalacsonyabb, az E pedig a legmagasabb energiafogyasztást jelöli. A komfortlevegőszűrőkre vonatkozó ISO 16890 nemzetközi szabványon alapuló osztályozás lehetővé teszi az éves energiafogyasztás, a kezdeti és a minimális hatékonyság jobb megértését. Az emelkedő energiaárak és a CO2 kibocsátásra vonatkozó egyre szigorúbb követelmények miatt a légszűrők energiafogyasztása egyre inkább az érdeklődés középpontjába került. A múltban a légszűrőket csak az átlagos hatékonyságuk alapján osztályozták. Az új energiaosztályozás azonban sokkal pontosabb.
A klasszifikációs eljárás mind a szűrő hatékonyságát, mind a porterhelésből eredő nyomásesést méri. A reprezentatív energiafogyasztást a porterhelés során fellépő átlagos nyomásesés alapján határozzák meg. Ezen adatok alapján egy laboratóriumban szimulálják a szűrő energiateljesítményét egyéves üzemidő alatt. Ezt a reprezentatív energiaértéket használják a légszűrők energiaosztályokba történő besorolásához.